Mivel szolid volt a buli szilveszterkor, így elsején reggel volt alkalmam figyelni az embereket az utcán. Kerestem a jeleket, hogy vajon mi változott, másképp viselkednek, mint tegnap, amikor még egy teljesen másik évben voltak? Megfordult egy éjszaka alatt a világ? Ugyanannak a szürkeségnek a látványa fogadott mint általában, sietős léptek, üveges tekintetek, rendesen közlekedő trolik, villamosok, és gyalogosok. Mindennek ellenére arra gondoltam, hogy a várakozás ott van a levegőben, hiszen x járókelő lehet, hogy még nem tudja, hogy idén mennyi minden fog változni, és minden lélegzetvételemmel biztosabb lettem benne, hogy valami más lett. Más lett, mert ez az év is temérdek új dolgot fog tartogatni, mindenki számára.
Amikor általános iskolába jártam, akkor minden füzetben kötelező volt felírni az aznapi dátumot. A hetes feladata emellett az volt, hogy a táblára is felfirkantsa. Emlékszem, hogy minden évben komoly gondot jelentett számomra az átállás, hogy a téli szünetből visszatérve már egy másik évszámot kell bevésni, és emiatt rendszeresen el is rontottam. Annyira megszoktam már az adott évet, ami akkor még csigalassúsággal vánszorgott. Alig győztem kivárni amíg elérkezik a karácsony, majd a karácsonytól 14 napra eső születésnapomig eltelt idő is egy örökkévalósüágnak tűnt. Minden olyan lassú volt, és mindent siettettem volna. Mint minden gyerek, aki fel akar nőni.
Ma teljesen másképp van már. Előre felkészülünk, hogy igen, most jön a következő év, 2014. Minden évben terveket szövünk, fogadalmakat teszünk: letesszük a cigit, többet mozgunk, egészségesebben élünk, kevesebbet idegeskedünk, többet szeretünk. Csak egy újabb szám, de az általunk teremtett mítosz miatt megvan az esély a tiszta lapra, az újrakezdésre, arra, hogy valami nagyon más legyen a következő évben. A furcsa az, hogy a legtöbben mindig azt mondjuk magunkról, hogy gyűlöljük a számokat, ilyenkor mégis számvetést végzünk. Egyrészt megnézzük az előző évet, mi kerül a pozitív és mi kerül a negatív oldalra, elhatározzuk, hogy mit csinálunk majd másképp, összegzünk: mi az ami sikerült, és mi az, ami nem. Csupa tény és adat, no persze emellé megannyi érzelem, amit ilyenkor igyekszünk az objektivitás szűrője alá helyezni, hátha az segít egy jobb, következő évben. És hogy mi lesz jövőre? Szintén számok következnek: heti háromszor edzek, megtalálom az egyetlent, napi háromszor eszem, egyszer meleget, 8 órát alszom, sok pénzt keresek. Majd jönnek újra az érzések: megélem a pillanatot, kedvesebb leszek, kevesebbet kesergek a múlton, megvalósítom önmagam.
Ez eddig mind klisé, de elgondolkoztatott, így január elsején, hogy mit is kezdjek magammal. Mivel majdnem egybeesik az újév a szülinapommal, így minden évben azon agyalok, hogy tudom-e a kettőt függetleníteni. Lehet, hogy csak a szülinapom közelsége miatt rémít meg az idő múlása? Akár így, akár úgy, az első gondolatom mindig a tiszta lap. Rajtam áll, hogyan élem, vagy változtatom meg az életemet. Azt azonban minden évben tudom, hogy ez nem egy nap, és nem is egy év lesz, sokkal hosszabb folyamat, és ehhez nekem is egy objektív mikroszkóp alá kell helyeznem önmagamat, ami részleteiben engedi láttatni mindazt, amin szeretnék változtatni.
Hogy miben szeretnék változni?
Olyan dolgokkal szeretnék többet foglalkozni, amiket szenvedéllyel végzek.
A szeretteimmel több időt kellene töltenem, tőlük kapom a legtöbb energiát.
A kifelé figyelés és sürgetés helyett, befelé kell néznem és megélnem a pillanatokat = hagyni, hogy boldog lehessek
Írni, írni és írni, nem csak vázlatokat a jegyzetfüzetbe, hanem komolyan véve a feladatot, amit kitűztem magamnak.
